2011. január 16., vasárnap
2011. január 4., kedd
ÉN MELLÉ ÁLLOK
Én mellé állok
Én mellé állok annak,
Kárász Izabella (Fényből fényességet, )
MIT MONDJAK, NEM TUDOM
Ha tudnám…
MOST
Most minden út
Uram, ki a világot
Hazaérkezés
Ádám késő utóda, én is
az Édenen kívül születtem.
Az Édenen kívül bolyongtam
átok alatt, számkivetetten.
Küzdve bogánccsal, tövisekkel,
kiverejtékezett kenyéren,
emberszívemben Édenkertnek
emléke szunnyadt hófehéren.
És magamválasztotta úton,
magamakarta szóval, tettel,
és szép, szabad nyomorúságban
pazarul évre év veszett el.
S mikor kisemmizett a kedvem,
csalóka vágyak megcsúfoltak,
odalett büszke emberségem,
és úgy hevertem, mint a holtak:
samaritánus irgalommal
fölémhajolt az Istenember.
Megetetett vigasztalással,
megitatott hűs kegyelemmel.
Éreztem, hogy kevély szememből
sok bűnsirató könny szivárog:
„Elég, elég a magaméból!
Ezután a Te utadon járok!”
Ahogy kimondtam – lehanyatlott
a kard a kérubok kezében.
Messzetévedt, bús gyermekének
kitárta kapuját az Éden.
Fái között ott várt az Isten,
ködbeborult királyi Felség.
„Atyád” – súgta az Istenember.
S elfödött az Isten-közelség.
„Atyám!” – A viharvert madárka
pihen el így a pelyhes fészken. –
„Atyám!” Ujjongani szeretnék,
sírni, kacagni: hazaértem!
Haza, a Te akaratodba,
édeni kerted közepébe!
Ó, akármilyen messze Tőled
szüntelen ott kísért a képe!
Küzdve bogánccsal és tövissel,
kiverejtékezett kenyéren,
emberszívemben Édenkerted
emléke szunnyadt hófehéren.
Soha, soha ne legyek újra
magam útjának átokvertje!
Védve és virrasztva öleljen
akaratodnak Édenkertje.
Boríthat benne éjsötétség
és túl a táj, mint nap ragyoghat:
akaratodnak Édenéből
nem egy lépést! nem egy tapodtat!
Az Atya fényben állt a fák közt,
és gyermeke előtte térden.
Harmatos, hűvös alkonyat volt…
Ádám útóda… hazaértem!
az Édenen kívül születtem.
Az Édenen kívül bolyongtam
átok alatt, számkivetetten.
Küzdve bogánccsal, tövisekkel,
kiverejtékezett kenyéren,
emberszívemben Édenkertnek
emléke szunnyadt hófehéren.
És magamválasztotta úton,
magamakarta szóval, tettel,
és szép, szabad nyomorúságban
pazarul évre év veszett el.
S mikor kisemmizett a kedvem,
csalóka vágyak megcsúfoltak,
odalett büszke emberségem,
és úgy hevertem, mint a holtak:
samaritánus irgalommal
fölémhajolt az Istenember.
Megetetett vigasztalással,
megitatott hűs kegyelemmel.
Éreztem, hogy kevély szememből
sok bűnsirató könny szivárog:
„Elég, elég a magaméból!
Ezután a Te utadon járok!”
Ahogy kimondtam – lehanyatlott
a kard a kérubok kezében.
Messzetévedt, bús gyermekének
kitárta kapuját az Éden.
Fái között ott várt az Isten,
ködbeborult királyi Felség.
„Atyád” – súgta az Istenember.
S elfödött az Isten-közelség.
„Atyám!” – A viharvert madárka
pihen el így a pelyhes fészken. –
„Atyám!” Ujjongani szeretnék,
sírni, kacagni: hazaértem!
Haza, a Te akaratodba,
édeni kerted közepébe!
Ó, akármilyen messze Tőled
szüntelen ott kísért a képe!
Küzdve bogánccsal és tövissel,
kiverejtékezett kenyéren,
emberszívemben Édenkerted
emléke szunnyadt hófehéren.
Soha, soha ne legyek újra
magam útjának átokvertje!
Védve és virrasztva öleljen
akaratodnak Édenkertje.
Boríthat benne éjsötétség
és túl a táj, mint nap ragyoghat:
akaratodnak Édenéből
nem egy lépést! nem egy tapodtat!
Az Atya fényben állt a fák közt,
és gyermeke előtte térden.
Harmatos, hűvös alkonyat volt…
Ádám útóda… hazaértem!
„TUDJÁTOK MEG, HOGY AZ ÚR AZ ISTEN!”
Embertársaim, ne tévelyegjetek,
Van Isten, benne ne kételkedjetek!
Ő teremtett minket és nem mi magunk,
Valamennyien az Ő népe vagyunk!
Szerető szívét miért sebezitek?
Káromolni nevét miért szeretitek?
Azért, mert áldott napja ragyog rátok,
Mert van mit ennetek és van ruhátok?
S hogy millió csillag tündököl este,
Hogy keze munkáin lényed úrrá tette?
Azért, mert szeretett s Fiát érted adta,
Hogy el ne vesszél örök kárhozatra?
Őt tükrözi a harmat a kicsiny fűszálon,
Ő róla énekel a madár az ágon.
Hűvös alkonyatkor Ő zörget a szívben,
Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten!
Embertársaim, ne tévelyegjetek,
Van Isten, benne ne kételkedjetek!
Szent szavára majdan romba dől minden,
És minden szem látja, hogy az Úr az Isten!
Van Isten, benne ne kételkedjetek!
Ő teremtett minket és nem mi magunk,
Valamennyien az Ő népe vagyunk!
Szerető szívét miért sebezitek?
Káromolni nevét miért szeretitek?
Azért, mert áldott napja ragyog rátok,
Mert van mit ennetek és van ruhátok?
S hogy millió csillag tündököl este,
Hogy keze munkáin lényed úrrá tette?
Azért, mert szeretett s Fiát érted adta,
Hogy el ne vesszél örök kárhozatra?
Őt tükrözi a harmat a kicsiny fűszálon,
Ő róla énekel a madár az ágon.
Hűvös alkonyatkor Ő zörget a szívben,
Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten!
Embertársaim, ne tévelyegjetek,
Van Isten, benne ne kételkedjetek!
Szent szavára majdan romba dől minden,
És minden szem látja, hogy az Úr az Isten!
Hátha terem még?
(Lukátsi Vilma)
Elhallgatott a Kiáltó szava,
repedt nádakat ingat a szél,
nem zeng az ének az Olajfák hegyén,
a kerteken fehérlik a dér,
„a fejsze a fák gyökerén!”
– Nem halljátok, milyen csikorogva
fordul az esztendő a tengelyén?
Ítélettel terhes a jövő
annak, aki csak magának él,
dús lombozattal, gyümölcstelenül:
„a fejsze a fák gyökerén!”
Mindegy, hogy minek álcázzuk
önzésünk üdezöld leveleit,
a Gazda jár a szőlőskerteken,
és megjelöli a fák törzseit…
Ha a Vincellér elébe nem áll
könyörgő szóval: „Hátha terem még?”
– Vajon esztendő virradna-e még?
Átszegezett keze tartja vissza
– talán egy évig – tőlünk a fejszét!
A BIBLIA ISTEN SZAVA!
Fájdalom, hogyan kezeliksokan, Isten szent szavát,
a rádiós reklámokban,
idézik a Bibliát.
Pedig abban: Isten szava,
napi lelki kenyerünk,
üzleti célra használják,
holott, drága minekünk!
Döbbenetes, miként bánnak
Bibliával emberek,
melyből erőt, áldást nyernek
felnőttek és gyermekek.
Jaj akinek a Biblia,
csak reklám és semmi más,
hogyan áll meg Isten előtt,
ha eljön a számadás?
Mert ott, tűzre kerül minden,
ami silány, ami rossz,
kárhozat vár arra, akit
bűnre csábít a Gonosz.
A Biblia Isten szava,
mely megmozdít hegyeket,
reklámmá nem válhat soha,
a mennyei szeretet!
Pecznyík Pál
LEVÉL A KÓRHÁZBÓL, MINDENKIHEZ Posted on június 21, 2009 by 4given2serve Mindenkihez, aki ,,csak’’ fut, szalad,Gyalog, motoron, autón, vonaton, Át köznapokon, vasárnapokon. Álljatok meg, rohanó emberek! Hadd beszélhessen Isten veletek, S tárhassa fel az örök életet, Amely Jézusban földre érkezett. Halálba fut fárasztó utatok, Jézus nélkül rohanó vándorok. Mindenkihez, aki olvasni szeret Olcsó mesét, émelygős vicceket: Szomjasan les minden képet, adást, Leterhelve kedélyt, fantáziát. Bár elhinnéd, múló világ fia: A legjobb könyv ma is a Biblia. Fordítsd felé tékozló lelkedet! Benne a te Atyád üzen neked. Mindenkihez, ki testét szereti, Kéjben, szenvedélyben fürösztgeti, Kik ezt mondják: ,,Mennyet varázsolunk, Együnk-igyunk, mert holnap meghalunk!’’ Múló gyönyör szomjas kíváncsija! Tested lehetne Isten temploma, Melyben Igéje, szent Lelke lakik, Melyből dicsérő ének hallatik. Mindenkihez, ki ,,csak’’ építkezik. Tőkét kovácsol, berendezkedik, Tudást, rangot emelne az égig, Ki mindig halad, de meg nem elégszik: Törtető szív: sok minden a tiéd, De most kérlek, nagyobb igényű légy! Bilinccsé vált nagy álmaid helyett Jézus felé fordítsd figyelmedet, Ki vérével elmossa bűnödet, Feltámadása jövendőd neked. Mindenkihez, ki szakított a bűnnel, Felcserélte azt mennyei örömmel. Jót cselekedve szolgál itt a földön, De óhajtja, hogy Jézus visszajöjjön, s hatalmával mindent újjá tegyen, Hogy égen-földön békesség legyen. Testvéreim! Csak előre, előre! E keskeny és áldozatos úton Csüngjön szemünk a győztes Jézuson! |
Ha különösnek, rejtelmesnek
látszanak Isten útjai,
ha gondok örvényébe vesznek
szívem legdrágább vágyai,
ha borúsan búcsúzni készül
a nap, mely csak gyötrelmet ád …
egyben békülhetek meg végül:
hogy Isten sosem ejt hibát.
Ha tervei igen magasak,
s irgalma kútja mély nekem …
ha a támaszok mind inognak,
ha nincs erő, nincs türelem,
s tekintetem sehol célt nem lát
vaksötét, könnyes éjen át …
egy szikrácska hit vallja mégis,
hogy Isten sosem ejt hibát.
És ha szívem megoldhatatlan
kérdéseknek betege lett,
mert elkezd kételkedni abban,
hogy Isten útja szeretet …
minden elfáradt sóvárgásom
békén kezébe tehetem,
s elsuttoghatom könnyek közt is:
Ő nem ejt hibát sohasem.
Azért csend, szívem! Engedd múlni
a földi múló életet!
Majd a fényben látni, ámulni
kezdesz: Mindig jól vezetett!
Ha a legdrágábbat kívánja,
a legsötétebb éjen át
menekülj a bizonyosságba,
hogy Isten sosem ejt hibát!
(ismeretlen költő verse)
Fordította: Túrmezei Erzsébet
Lábnyomok
Álmomban Mesteremmel
tengerparton jártam, s az életem
nyomai rajzolódtak ki mögöttünk:
két pár lábnyom a parti homokon,
ahogy Õ mindig ott járt énvelem.
De ahogy az út végén visszanéztem,
itt-amott csak egy pár láb nyoma
látszott, éppen ahol az életem
próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.
Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:
"Amikor életem kezedbe tettem,
s követődnek szegődtem Mesterem,
azt ígérted, soha nem hagysz el engem,
minden nap ott leszel velem.
S most visszanézve, a legnehezebb
úton, legkínosabb napokon át
mégsem látom szent lábad nyomát!
Csak egy pár láb nyoma
látszik ott az ösvényen.
Elhagytál a legnagyobb ínségben?"
Az Úr kézenfogott, s szemembe nézett:
"Gyermekem, sose hagytalak el téged!
Azokon a nehéz napokon át
azért látod csak egy pár láb nyomát,
mert a legsúlyosabb próbák alatt
téged vállamon hordoztalak!"
ismeretlen szerzőtől
Túrmezei Erzsébet fordítása
Álmomban Mesteremmel
tengerparton jártam, s az életem
nyomai rajzolódtak ki mögöttünk:
két pár lábnyom a parti homokon,
ahogy Õ mindig ott járt énvelem.
De ahogy az út végén visszanéztem,
itt-amott csak egy pár láb nyoma
látszott, éppen ahol az életem
próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.
Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:
"Amikor életem kezedbe tettem,
s követődnek szegődtem Mesterem,
azt ígérted, soha nem hagysz el engem,
minden nap ott leszel velem.
S most visszanézve, a legnehezebb
úton, legkínosabb napokon át
mégsem látom szent lábad nyomát!
Csak egy pár láb nyoma
látszik ott az ösvényen.
Elhagytál a legnagyobb ínségben?"
Az Úr kézenfogott, s szemembe nézett:
"Gyermekem, sose hagytalak el téged!
Azokon a nehéz napokon át
azért látod csak egy pár láb nyomát,
mert a legsúlyosabb próbák alatt
téged vállamon hordoztalak!"
ismeretlen szerzőtől
Túrmezei Erzsébet fordítása
A MINDEN, AZ MINDEN!
"Minden gondotokat őreá vessétek" 1 Pét 5,7.
"Minden lehetséges a hívőnek" Mk 9,23
"Mindenre van erőm a Krisztusban" Fil 3,20
"Mindenért hálát adjatok" Ef 5,20
Minden gondomat rád vethetem.
Nem csak az apró-cseprő gondokat,
a nagyobbakat is.
Nem csak a nagyokat, nehezeket,
a legkisebbeket is!
Mert a minden, az minden!
És minden lehetséges, ha hiszek.
Lehetetlen, megoldhatatlan,
Elérhetetlen nincsen!
Mert a minden, az minden!
És Tebenned mindenre van erőm.
Mindenre, sokra, kevésre,
szűkölködésre és bővölködésre...
Testvérek terhét vállamra vennem,
Teeléd vinnem!
Mert a minden, az minden!
S mindenért hálát adhatok.
Derűs napok, borús napok,
Örömök, szenvedések...
Mindet azért adod,
Hogy cél felé segítsen.
Mindenért hálaéneket mondhatok.
Mert a minden, az minden!
A LEGNEHEZEBB KÉRÉS
„Legyen meg a Te akaratod!“
Ha elkerülnek gondok, bánatok,
könnyű kimondani. De ha nehéz
órák jönnek, s az öröm ködbe vész?
Ha a szív vérzik, a lélek zokog,
ha éjszakának tűnnek nappalok,
eltördelni mégis a mondatot,
hogy „legyen meg a te akaratod!“?
Inkább sikoltanék: „Atyám, ne, ne!
Miért kell ennek így történnie? !“
Szívem keserű lázadásba jut,
ha érthetetlen előtte az út.
Sírva tesz fel kínzó kérdéseket:
„Én Istenem, hát ez a szeretet? !“
Aztán elcsitul: „Bocsáss meg, Atyám!
Te szeretsz engem híven, igazán.
Kínban vergődő szívvel is tudom:
Te vezetsz engem a legjobb úton.
Ellenemre is véghezviheted,
de szívem attól nem lesz csendesebb.
Taníts meg hát szívből kiáltani
ne csak szájjal, de szívvel mondani:
„Ahogy te akarod, ne ahogy én!”
A békesség csak így lesz az enyém.
Lehet az út tövises, meredek,
amerre vezetsz, bátran mehetek.
S mindennapi kérésem az marad:
„Add, hogy csupán Téged kívánjalak!”
„Legyen akaratod”, ha nap nevet.
„Legyen akaratod”, ha éj temet.
Legyen most és mindörökké! Igen!
Fogd meg a kezem, fogadd el a szívem!
Ha utam célját el is takarod:
Hiszek! Legyen ahogy Te akarod!
ISTENNEK ADOTT HEGEDŰ
Posted on július 21, 2009 by 4given2serve
A fényes égen fecske villan:övé a lég, a végtelen,
A repülés azt jelenti:
– Köszönöm a tért, Istenem!
A napsütötte kavicsok közt
parányi gyík. Már nem is látod.
Fürge mozgása azt jelenti:
– Isten gondol rám! – Megcsodálod?
És azt hiszed, hogy az az Isten,
aki a gyíknak enni ad,
tán megfeledkezik terólad,
s holnapra nem jut jó falat?
Vagy azt hiszed, Aki a fecske
repdeső szárnycsapását méri,
ne tudná azt, mi a te vágyad?
– Még nem is kérted, már kiméri.
És többet ád, értékesebbet,
gyöngyszemeket – kavics helyett!
Nem érzed mégsem, hogy az Isten
téged milyen nagyon szeret?
– Nem próbálod a hála hangját?
(Rossz hangszeren recseg a húr.)
Nehezen nyílik arra ajkad:
,,Mindeddig segített az Úr!’’
– Ne szólj hát! Hálaadás helyett
add Istennek a hangszered!
Ha az Ő ujja játszik rajta,
a hangját meg sem ismered!
Az Ő kezében – nézd – mivé lett
a szakadt húrú hegedű.
Ha Isten Lelke a vonója,
– hallod a hangját? – gyönyörű!
– Köszönöm jó Atyám a reggelt!
– Köszönöm, hogy dolgozhatok.
– Köszönöm a jó egészséget,
Tőled csak jót kaphatok!
Ha betegség is – légy ádott érte,
mert Tőled jő a gyógyulás!
A gondjaim kezedbe tettem,
Te tudod vinni, senki más!
Köszönöm, hogy szüleim vannak,
s légy áldott, ha már nincsenek!
Tenálad vagyok mindig otthon
Nem vagyok árva, bús gyerek!
– Köszönöm, hogy szabad szeretnem!
És köszönöm azt, ami fájt!
– Köszönöm a fényt az égen,
s köszönöm a ködös homályt!
És köszönöm az őszi erdőt!
És köszönöm, hogy van szemem!
Hogy sok bűnömön keresztül
mégis csak látlak, Istenem!
S köszönöm Őt, a legdrágábbat,
a váltságdíj lefizetőt!
S azt, hogy ,,az én Megváltóm él,
s porom felett meglátom Őt.’’
Lukátsi Vilma
A LEGNEHEZEBB KÉRÉS
Posted on június 18, 2009 by 4given2serve
„Legyen meg a Te akaratod!“Ha elkerülnek gondok, bánatok,
könnyű kimondani. De ha nehéz
órák jönnek, s az öröm ködbe vész?
Ha a szív vérzik, a lélek zokog,
ha éjszakának tűnnek nappalok,
eltördelni mégis a mondatot,
hogy „legyen meg a te akaratod!“?
Inkább sikoltanék: „Atyám, ne, ne!
Miért kell ennek így történnie?!“
Szívem keserű lázadásba jut,
ha érthetetlen előtte az út.
Sírva tesz fel kínzó kérdéseket:
„Én Istenem, hát ez a szeretet?!“
Aztán elcsitul: „Bocsáss meg, Atyám!
Te szeretsz engem híven, igazán.
Kínban vergődő szívvel is tudom:
Te vezetsz engem a legjobb úton.
Ellenemre is véghezviheted,
de szívem attól nem lesz csendesebb.
Taníts meg hát szívből kiáltani
ne csak szájjal, de szívvel mondani:
„Ahogy te akarod, ne ahogy én!”
A békesség csak így lesz az enyém.
Lehet az út tövises, meredek,
amerre vezetsz, bátran mehetek.
S mindennapi kérésem az marad:
„Add, hogy csupán Téged kívánjalak!”
„Legyen akaratod”, ha nap nevet.
„Legyen akaratod”, ha éj temet.
Legyen most és mindörökké! Igen!
Fogd meg a kezem, fogadd el a szívem!
Ha utam célját el is takarod:
Hiszek! Legyen ahogy Te akarod!
Herman Enke után németből fordította:
Túrmezei Erzsébet
AZ A HÁROM ÉV…
Posted on március 16, 2010 by 4given2serve
Elmúlt. Hirtelen, mint a többi mind.Alig jött, és tovasuhant megint.
Év lett volna? Vagy tűnő pillanat?
Mennyi mindenre nem telt, nem maradt.
Rá se értek virággá fesleni
lelkem bimbóban alvó tervei.
Régi adósságok roskasztanak,
mert olyan rövid volt a perc, a nap.
De mélyen egy felismerés sikolt:
Mesterednek csak három éve volt!
És elég volt, és mégse volt kevés.
Tengernyi kín fogadta, szenvedés.
Az elveszett világ váltságra várt.
Milliók hordtak görnyesztő igát.
S ő rövid három földi év után
azt mondhatta: „Elvégeztem, Atyám!“
Abból a három évből lett nekem
szabadulásom, békém, életem,
s aki él, azóta abból él.
Századok tűnnek, mint hulló levél…
De megoldás örökre az marad,
mit Ő elvégzett három év alatt.
Míg három évnek titkát vallatom,
s tűnő évek zenéjét hallgatom,
új évem imádkozva, csendesen
abba az isteni kézbe teszem,
mint valamikor rég egy kisgyerek
az ezreknek elég öt kenyeret
fenn a hegyen kezébe tette le.
S boldog csoda történik vele:
pillanata nem pillanatot ér!
Lesz belőle áldott csodakenyér!
Minden perce, morzsája viszi szét
három év erejének jóízét.
Túrmezei Erzsébet
EGY ÉS EZER
Posted on december 29, 2010 by 4given2serve
2 Péter 3:8Egy nap = ezer esztendő!
Egy nap… észrevétlen elsuhanó!
Nálunk semmibevetten tovaszállhat.
S ezer esztendő nálad!
Milyen egészen másképp járhat
isteni órád, Örökkévaló!
Ha te így méred időnk, életünk,
milyen súlya van minden pillanatnak!
Pillanatok éveket jelenthetnek.
Évek pillanattá zsugorodhatnak.
S mindegyikért felelősségre vonsz,
amikor számot vetsz velünk.
Egy nap = ezer esztendő!
Szívünkbe ezt a titkot mélyen írd be!
Segélj belesimulni terveidbe,
érezni súlyát minden pillanatnak!
Mindet szeretni és szolgálni adtad,
hogy így találjon: boldog szolgálatnak
– akár egész kicsinynek, akár nagynak –
hűségében az Úr, az Eljövendő!
Túrmezei Erzsébet
KEGYELEM ÉVE
Posted on december 30, 2010 by 4given2serve
Új év, új titok. Mit hoz? Mi vár ránk?gyengék, szegények, kicsinyek, árvák!
S kórházból írta valaki nekem:
„Így kezdődött új évem betegen.
És mégis hittel hirdetem, hogy ez
az Úrnak kedves esztendeje lesz!
Bízó reménnyel megyek elébe!
Kedves esztendő! Kegyelem éve!“
Azóta telnek napok és hetek,
de akárhányszor ezzel ébredek,
indulok bízva új nap elébe:
Kedves esztendő. Kegyelem éve!
Hiszed-e velem, vallod-e velem,
ha mást mutat is a sírva járt jelen?
Ne csüggedj mégse! Ne lankadj mégse!
Gyümölcsöt érlel könnyek vetése.
Atyai háznak, dombos kenyérnek
nagy bőségére boldogan térnek
tékozló fiak, feledbe vályút,
s újra cserélik szennyes ruhájuk.
Hogy megöleljen, áldjon és segítsen
tárt kapujában vár ránk az Isten.
Tárva a kapu. Vár a kegyelem.
Hiszed-e velem? Vallod-e velem?
Akkor hallják meg minden szegények!
Hirdessük ezt a kegyelmi évet!
Hirdessük gondot, bút félretéve:
Kedves esztendő! Kegyelem éve!
Túrmezei Erzsébet
CSAK EGY NAPRA
Posted on december 30, 2010 by 4given2serve
Nem kutatom a jövendőt,várjanak bár hosszú évek.
Naponként hordom keresztem,
csak napokból áll az élet!
Egy nap gondja sose súlyos,
egy nap terhe sose fáraszt.
És az erő mindig oly nagy
mit rám az Ég kiáraszt.
Csak egy napra, csak egy napra
adj erőt és győzedelmet!
Csak egy napra, mindig mára
S holnap mindent újra kezdek!
Csak egy napra legyen enyém
hit, szeretet, remény, jóság,
S naponkénti győzelmekből
lesz az örökkévalóság.
Mindennapi kenyerünket
lelki-testi táplálékban
csak naponként add meg nekünk,
s akkor bízva, bátran lépünk,
bár előttünk szakadék van.
Csak egy napra! Így épül föl
míg a célhoz el nem érek,
naponkénti győzelmekből:
diadalmas örök élet!
Haluszka Margit
MINDEN JAVUNKRA VAN
Posted on április 22, 2010 by 4given2serve
Róma 8:28Új esztendő… Nem tudja senki sem,
hogy mi vár reá, merre, hova lép.
Az ismeretlenség ködébe rejtve
mi van: örvény, orom, vagy szakadék?
Nincs kikövezett út, egyenes pálya,
biztos cél felé vezető sínek.
Hogy a holnap titkát kitalálja,
nem adatott meg soha senkinek.
Úgy megyünk a jövő felé, akárha
sötétbe lépnénk… De örvény, verem
felett, – jó tudni – , védőn alánk tárja
hűséges karjait a kegyelem.
Öröm, bánat, élet, halál, akármi
jöhet, a szívem mégse nyugtalan,
tudom: „Kik Istent szeretik, azoknak
minden javukra van!“
Bódás János
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)