ÉN MELLÉ ÁLLOK Én mellé állok annak, aki kinyitja a legszebb Könyvet. Olvassa az Igét. És mellé állok annak, aki Istennek áldozza szívét. Én mellé állok, mert a Biblia minden szava szent!Én mellé állok, mert nékem szól abból üzenet. Mindenkinek, mindenhová, mindenkiértszáll abból üzenet.Ha valahol, mély néma estben emberi lélek szava szól, mint Isten hangja egy messzi csillagról, én mellé állok, hogy együtt lássuk azt a csillagot. Hogy együtt lássuk:Isten szépsége mint ragyog! Én mellé állok annak, aki Krisztussal egy maradt, annak, aki Bibliát nyit, szolgálja az Urat, Mert keresem emberi lelkek titkos rejtekén a földet, amit nekem ígért a Kegyelem! – ... Áldott legyen testvérszív vagy barát szava, aki segít hogy eljussak haza... Kárász Izabella (Fényből fényességet, ) MIT MONDJAK, NEM TUDOM Ha tudnám…Ha tudhatnám a szót, a varázsigét, hogy visszanyerné, akinek kimondom elveszített hitét.Ha tudhatnám a szót, a varázsigét, de nem tudom, csak nézek tanácstalan, hallgatag. Ha ismerhetném annak életét, akivel éppen szemben állok!Milyen hatások után találkozott velem?De semmilyen szót nem találok. Mit mondjak, nem tudom…Uram, a nagy úton csodatevést tenni nem akarok, de egy szót, hogyha megadod, mondanék mindenkinek (magamtól szólni látod, nem merek),hogy felcsillanna szeme, dalba fogna szíve, kacagna boldogságban, lehullna egy imában, kiáltaná:Elvesztettem, de megtaláltam! – …Én állok csak. Ő elmegy. Mázsárnyi terhek nyomják. Ha tudtam volna a szót, amit várt!…Uram, a szót súgd, add belém! Kárász Izabella "Fényből fényességet" 204 MOST Most minden útTebenned összefut.Most minden célTebenned összeér.Az egész világ körötted forog,s Te a nagy mindenségetvezérlő erővel igazgatod.Igazgass engem is!Hadd legyek egy parányi csillagod,melynek fényét észre se venni,de melynek fénye Tefeléd ragyog.Igazgass engem is!Arra megyek, amerre akarod.Hadd legyek egy parányi csillagod.És hogyha jő az est,ha feketére festmindent az éjszaka,hadd legyek én is az éjnek világító csillaga.És sok ezredmagammalTeremtsek ragyogást…Terólad ragyogást. Uram, ki a világotvezérlő erővel igazgatod,igazgass engem is!Hadd legyek egy parányi csillagod!Túrmezei Erzsébet

ÉN MELLÉ ÁLLOK 

Én mellé állok

annak, aki kinyitja a legszebb

Könyvet. Olvassa az Igét.

És mellé állok annak,

aki Istennek áldozza szívét.

Én mellé állok,

mert a Biblia minden szava szent!

Én mellé állok,

mert nékem szól abból üzenet.

Mindenkinek,

mindenhová,

mindenkiért

száll abból üzenet.

Ha valahol,

mély néma estben emberi lélek szava szól,

mint Isten hangja egy messzi csillagról,

én mellé állok,

hogy együtt lássuk azt a csillagot.

Hogy együtt lássuk:

Isten szépsége mint ragyog!

Én mellé állok annak,

aki Krisztussal egy maradt,

annak,

aki Bibliát nyit,

szolgálja az Urat,

Mert keresem

emberi lelkek titkos rejtekén

a földet,

amit nekem ígért

a Kegyelem! –

... Áldott legyen

testvérszív vagy barát szava,

aki segít

hogy eljussak haza...

      Kárász Izabella  (Fényből fényességet, )

MIT MONDJAK, NEM TUDOM 

Ha tudnám…

Ha tudhatnám a szót,

a varázsigét,

hogy visszanyerné, akinek kimondom

elveszített hitét.

Ha tudhatnám a szót, a varázsigét,

de nem tudom,

csak nézek tanácstalan, hallgatag.

Ha ismerhetném annak életét,

akivel éppen szemben állok!

Milyen hatások

után találkozott velem?

De semmilyen szót nem találok.

Mit mondjak, nem tudom…

Uram, a nagy úton

csodatevést tenni nem akarok,

de egy szót, hogyha megadod,

mondanék mindenkinek

(magamtól szólni látod, nem merek),

hogy felcsillanna szeme,

dalba fogna szíve,

kacagna boldogságban,

lehullna egy imában,

kiáltaná:

Elvesztettem, de megtaláltam! –

…Én állok csak. Ő elmegy.

Mázsárnyi terhek nyomják.

Ha tudtam volna a szót, amit várt!

…Uram, a szót súgd, add belém!

   Kárász Izabella  "Fényből fényességet" 204

MOST

Most minden út

Tebenned összefut.

Most minden cél

Tebenned összeér.

Az egész világ körötted forog,

s Te a nagy mindenséget

vezérlő erővel igazgatod.

Igazgass engem is!

Hadd legyek egy parányi csillagod,

melynek fényét észre se venni,

de melynek fénye Tefeléd ragyog.

Igazgass engem is!

Arra megyek, amerre akarod.

Hadd legyek egy parányi csillagod.

És hogyha jő az est,

ha feketére fest

mindent az éjszaka,

hadd legyek én is

az éjnek világító csillaga.

És sok ezredmagammal

Teremtsek ragyogást…

Terólad ragyogást.

Uram, ki a világot

vezérlő erővel igazgatod,

igazgass engem is!

Hadd legyek egy parányi csillagod!

Túrmezei Erzsébet

Hazaérkezés

Ádám késő utóda, én is 
az Édenen kívül születtem.
Az Édenen kívül bolyongtam 
átok alatt, számkivetetten. 
Küzdve bogánccsal, tövisekkel,
kiverejtékezett kenyéren, 
emberszívemben Édenkertnek 
emléke szunnyadt hófehéren.


És magamválasztotta úton, 
magamakarta szóval, tettel, 
és szép, szabad nyomorúságban 
pazarul évre év veszett el.
S mikor kisemmizett a kedvem, 
csalóka vágyak megcsúfoltak, 
odalett büszke emberségem, 
és úgy hevertem, mint a holtak:
samaritánus irgalommal 
fölémhajolt az Istenember.
Megetetett vigasztalással, 
megitatott hűs kegyelemmel.


Éreztem, hogy kevély szememből 
sok bűnsirató könny szivárog:
„Elég, elég a magaméból!
Ezután a Te utadon járok!”
Ahogy kimondtam – lehanyatlott 
a kard a kérubok kezében.
Messzetévedt, bús gyermekének 
kitárta kapuját az Éden.


Fái között ott várt az Isten, 
ködbeborult királyi Felség. 
„Atyád” – súgta az Istenember.
S elfödött az Isten-közelség.
„Atyám!” – A viharvert madárka 
pihen el így a pelyhes fészken. –
„Atyám!” Ujjongani szeretnék, 
sírni, kacagni: hazaértem!
Haza, a Te akaratodba, 
édeni kerted közepébe!
Ó, akármilyen messze Tőled 
szüntelen ott kísért a képe!


Küzdve bogánccsal és tövissel, 
kiverejtékezett kenyéren, 
emberszívemben Édenkerted 
emléke szunnyadt hófehéren.
Soha, soha ne legyek újra 
magam útjának átokvertje!
Védve és virrasztva öleljen 
akaratodnak Édenkertje.


Boríthat benne éjsötétség 
és túl a táj, mint nap ragyoghat: 
akaratodnak Édenéből 
nem egy lépést! nem egy tapodtat!
Az Atya fényben állt a fák közt, 
és gyermeke előtte térden.
Harmatos, hűvös alkonyat volt…
Ádám útóda… hazaértem!

„TUDJÁTOK MEG, HOGY AZ ÚR AZ ISTEN!”

Embertársaim, ne tévelyegjetek,
Van Isten, benne ne kételkedjetek!
Ő teremtett minket és nem mi magunk,
Valamennyien az Ő népe vagyunk!

Szerető szívét miért sebezitek?
Káromolni nevét miért szeretitek?
Azért, mert áldott napja ragyog rátok,
Mert van mit ennetek és van ruhátok?

S hogy millió csillag tündököl este,
Hogy keze munkáin lényed úrrá tette?
Azért, mert szeretett s Fiát érted adta,
Hogy el ne vesszél örök kárhozatra?

Őt tükrözi a harmat a kicsiny fűszálon,
Ő róla énekel a madár az ágon.
Hűvös alkonyatkor Ő zörget a szívben,
Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten!

Embertársaim, ne tévelyegjetek,
Van Isten, benne ne kételkedjetek!
Szent szavára majdan romba dől minden,
És minden szem látja, hogy az Úr az Isten!

Hátha terem még?
(Lukátsi Vilma)

Elhallgatott a Kiáltó szava, 
repedt nádakat ingat a szél, 
nem zeng az ének az Olajfák hegyén, 
a kerteken fehérlik a dér, 
„a fejsze a fák gyökerén!”

– Nem halljátok, milyen csikorogva 
fordul az esztendő a tengelyén? 
Ítélettel terhes a jövő 
annak, aki csak magának él, 
dús lombozattal, gyümölcstelenül: 
„a fejsze a fák gyökerén!”

Mindegy, hogy minek álcázzuk 
önzésünk üdezöld leveleit, 
a Gazda jár a szőlőskerteken, 
és megjelöli a fák törzseit…

Ha a Vincellér elébe nem áll 
könyörgő szóval: „Hátha terem még?” 
– Vajon esztendő virradna-e még?

Átszegezett keze tartja vissza 
– talán egy évig – tőlünk a fejszét!

A BIBLIA ISTEN SZAVA!

Fájdalom, hogyan kezelik
sokan, Isten szent szavát,
a rádiós reklámokban,
idézik a Bibliát.
Pedig abban: Isten szava,
napi lelki kenyerünk,
üzleti célra használják,
holott, drága minekünk!
Döbbenetes, miként bánnak
Bibliával emberek,
melyből erőt, áldást nyernek
felnőttek és gyermekek.
Jaj akinek a Biblia,
csak reklám és semmi más,
hogyan áll meg Isten előtt,
ha eljön a számadás?
Mert ott, tűzre kerül minden,
ami silány, ami rossz,
kárhozat vár arra, akit
bűnre csábít a Gonosz.
A Biblia Isten szava,
mely megmozdít hegyeket,
reklámmá nem válhat soha,
a mennyei szeretet!

                  Pecznyík Pál